Pre-Midburn jóga-zumba-touch! :)

Igen, holnap kezdődik a Midburn, és az izgalom a tetőfokára hág, idén ráadásul az új, különös kihívások miatt némi aggodalommal és azok segédérzelmeivel kísérve (harag, szomorúság, csalódottság, pláne a folyamatos boldogságon dolgozás miatt a sokezredik remény-csalódás hullámvasúttal fűszerezve…), hiába engedtem el lassan már egy hete a rajtam marad egy plusz jegy = ablakon kidobott pénz, vagy stílusosabban akkor már a tűzbe dobhatnám, és kellett is hozzá a jóga még múlt héten, hogy az ellazulás belőlem csak a görcsöt szabadítsa fel a szememen megállíthatlanul kifolyó megnyilvánulásban, mert persze de jó ellazulni kicsit, ám rögtön jönnek a gondolatok, a tíz elv és abból is a radikális felelősségvállalás, hiszen ha jó nekem ez a nyugi, akkor miért nem gyakorlom rendszeresen, miért nem ápolom magam, figyelek magamra, azaz gyors önostorozás, meg sima szomorúság, hogy miért nem mondja nekem senki, hogy nyugi, minden rendben lesz, van, miért nem kapok egy baráti ölelést senkitől sem, és már el is határozom, hogy elkapom a végén a napsugárarcú 😉 jógatanárnénit egy jó szóért, ölelésért, ám hosszú a sor, neki meg szűkös az ideje – 6-tól huszon-harmincéves  gyerekei-unokái körül 😉 – és csak a parkolóban kocsiba szállás előtt jut nekem belőle úgy kb. 27.5 másodperc, úgyhogy bőven jutott még anyukámnak is a telefonbasírandóm, aki hej, de csuhaj, hogy pont otthon is volt, rám is ért és meg is ölelgetett a telefonon át 😉 ❤ , de pláne hagyta, hogy kinyafizzam magam, és megvárta, míg magamtól mondom ki, hogy nincs az a pénz, ami ilyen görcsöt érne meg, vagyis kit érdekel, ha rám marad a plusz jegyem, ez csak anyagi para, és pont én írtam a van-e elég Jeruból kocsitlanul sivatagba vágyó, hogy kisbuszt szervezzek posztom azzal a szinte csak keresők posztjaival telelévő telekocsi csoportban, hogy lehetek bármennyire is csóró és/vagy csak spúr, azért azt éppen a túlköltekezős exem mellett tanultam meg, hogy hálás vagyok a pénzzel megoldható problémákért – és ezzel akkor a fuvartalálást, most meg a plusz jegyparámat engedtem el… (Na, ezt a mondatot elemezze nyelvtanilag, aki bevállalós! 😀 ).

Mindama már háromnapos elengedési esemény ellenére is azért persze figyelemmel kísértem a jegy adok-veszek csoport történéseit, sőt, reagáltam is, csak már görcs és kényszer nélkül, de így is túl fárasztó volt ez az állandó oké, van vevő öröm, majd rögtön bakker, ez is eltűnt/meggondolta magát, ám hála Istennek, hogy elmentem zumbázni, ráadásul a házam hátsó udvarában kb. 🙂 , és szerintem már írtam korábban is, hogy szinte minden új zumbatanárnhoz kapcsolódik nekem egy dal, egy számomra új, vagy régen hallott, de zumbán kedvenccé vált nóta, és ez most még azért is lett extrább, mert ez a mostani dal vmikor belemászott a fülembe, és fel-felidéződött hetek óta, ám nem tálaltam, mert nem tudtam, ki adja elő, címét vagy vmit, most viszont óra után szólalt meg pont ez a muzsika, én meg előkaptam a varázsketyerém 😉 dalfelismerő alkalmazását, és most először nyűgözött le, hogy még szöveget is kapásból mutatott, amely láttán csak még jobban lenyűgöződtem, hogy wow, mennyire nekem, rólam szól, úgyhogy muszáj volt mit kell még vennemn készülődés helyett ezt most gyorsan posztolnom, úgyhogy íme (elég vicceske kis filmecskével 😉 ) :

Táncolós – tán rajongói – változatban meg:

És angolul nem értőknek csak rövid összefoglalás a szöveg lényegéről: nekem nem kell pénz ahhoz, hogy szórakozzak, amíg táncolhatok – mondom ezt én a nem olcsó sivatagi móka idei tán duplázásánál épp…

Apropó dal: ki nem hallott még róla, hogy Izrael nyerte éjjel az Eurovíziós dalfesztivált azzal a vicces/fura/12egytucat elektronikus dallal, amire én előbb figyeltem fel és mutogattam magyar barátnőknek, hogy hehe, erre most ez nyert, aminek két jó üzenete van tán csak: tán pozitív politika Izraelt nyerni hagyni + az anorexiás világsztárok után tán kevesebb étkezési és önértékelési zavaros tinilány lesz – vagy ki tudja, pláne ha nem esnének át a túloldalra sem, ekkora méretűre vágyva, de tessék, csirketáncol (kacsatánc után 😉 ) az ország, pláne Jeruzsálem nap csuhajja miatt, így eredeti klip:

Itt meg az Eurovíziós élő (haha!) előadásában a döntőben:

És akkor már persze tessék a magyar versenyző is, bátor stílusválasztással:

Ez meg az élő előadása:

És tulajdonképpen akár még meg is lehet vele barátkozni… 🙂

Én pedig remélem, holnap már igaz is lesz:

31880890_10155586964394226_1816851439146762240_n

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


%d blogger ezt kedveli: