Szavaztam – volna… 2018

Kettős állampolgárság, kétlaki élet, sokszínű vélemények, hogy itt vagy ott a fejünk, szivünk, mit érdekel vagy miért ne érdekelne – én valahol minden oldallal egyet tudok érteni valamennyire, még ha nem is teljesen. Szerintem a normálisan négy évente megrendezendő választásokon való szavazás egyszerre állampolgári jog és kötelesség is, még ha egyet is értek azzal a véleménnyel is, hogy a demokrácia része a választani nem akarás is.

Lakcímkártyámon “külföldi cím” szerepel a lakóhely helyén, így a postaládámba vártam a szavazólapom – a mai napig is hiába. Igen, hír pár napja-hete, hogy későn adták fel a külföldi szavazólapokat, igen, itt ráadásul még pészáchi szünetben is az ország, és igen: alapból is olyan legendás az izraeli posta nem működésileg, hogy az a vicc, hogy a létezése csak legenda, de ez engem, teljes jogú választópolgárt mind nem érdekel, ugyanis a postaládám még ma is üresen fogadott. Már jó pár napja, a hétvége előtt – pláne, hogy a levélszavazatoknak szombatig kellett volna visszaérkezniük Budapestre… – lemondtam arról, hogy szavazhatok, hiába regisztráltam (kétszer is!) a postacímem, aztán szombat éjjel-vasárnap hajnalban elalvás előtt még ránéztem a közösségi hálóra egy mizura, és erre mondják, hogy jó időben-jó helyen, ugyanis pont egy olyan közhírré tevésbe botlottam, hogy éppen Jeruba szavazni nagykövetségre autóval, ki akar csatlakozni – hát akkor már én, miért is ne, köszi! Előtte gyors postaládaellenőrzés, de még mindig üres:

20180408_114359

sőt, még kérdeztem azt is, hogy visszakövethető-e a levél útja, de persze csak ha ajánlva küldték és ha megvan a száma – haha! A korábbi lakcímemre is elmentem, de ott sem semmi, sőt, az első lakásom háziait is felhívtam, de semmi postám, szóval miért is ne alapon utaztam el ma Tel Avivba, ahol annak rendje és módja szerint nem engedtek szavazni, mert hogy nem szerepelek az ottani névjegyzékben. Max. jegyzőkönyvbe vehető, hogy nem kaptam meg a levelet (naná, hogy az a minimum), majd arra a kérdésemre, hogy legalább hadd tudjam meg, hogy milyen címre küldték ki, széttárt karokat és konzuli segítséget kaptam, akire várhattam. Oké, jó sok rég nem látott ismerőssel találkoztam persze, naná, de végtére is szavazni mentem oda. Oké, az is vicces és szomorú egyszerre, hogy míg várakoztam, felmerült bennem, hogy és ha szavazhatok, kire-mire is, hiszen csak azt tudom, hogy kire-mire nem, de ez a kérdés így végül aktualistását vesztette.

A konzullegény egyfelől készségesen állt a rendelkezésemre, másfelől tipikus magyar (vagy bármely) bürökrácia: először is nekik semmilyen lakcímnyilvántartásuk nincs a követségen. Kérdézem erre, hogy és ha engem a magyar állam el akar érni, akkor azt hogy teszi? Ja, hát akkor biztos meg van adva valami, amikor a lakcímkártyámat átirattam külföldi lakcímre, de az sem biztos, mert nem kötelező megadni. Kaptam arról is felvilágosítást, hogy a választási iroda nem egyenlő a magyar állammal, és kismillió adatbázis van, otthon meg itt – mire megkérdeztem, hogy mármint mit jelent az, hogy otthon, természetesen Magyarországon, kaptam a választ, mire nem tudtam megállni, hogy ne válaszoljak, hogy kinek mi, nekem már nem az az otthonom, mire határozott, elnyomott, össznépi felhördülés hangzott fel a szavazóbizottság minden tagjából (tán azt kérdezni akarva, hogy akkor minek akarok szavazni…) -, viszont jó nyomozati segítségként azt is kérdezte tőlem a konzul, hogy kaptam-e levelet ov. jelenlegi (és tán mindenkori) miniszterelnöktől, mire mondtam, hogy nem (azt meg csak gondoltam, hogy de nem is hiányzott…), mire kaptam a választ, hogy hát akkor valami biztosan nincs rendben a címemmel. Ó, és erről most én tehetek? (mondjuk, hogy ennek nem néztem időben utána, talán…) De legalább megtudhatnám, hogy milyen címre küldték ki? Ja, persze: kedden és pénteken, most nincs ügyfélfogadás. Válaszom erre egy gyilkos tekintet volt, majd egy kérdés, hogy és akkor én most mégis miért nem szavazhatok? Mert csak annyi szavazólap van, ahány szavazóra számítottak. Aha. Hát érdekes. A konzul még bohókásan megjegyezte, hogy bizonyára nem vették figyelembe a levelek kiküldésénél az izraeli munkaszüneti napokat. Részemről erre kérdő és gyilkos tekintet volt a válaszom, majd szavakkal kiegészítve, hogy és akkor én mégis most miért vagyok megfosztva a szavazati lehetőségemtől? A konzul szerint e-mailben tehetek panaszt a választási irodának. Juhú! 🙂 Most komolyan? E-mailen? Másnap? És milyen választ vagy jogorvoslatot reméljek? Bocs?

Lakcímkártyámon “külföldi cím” szerepel a lakóhely helyén, így a postaládámba vártam a szavazólapom – a mai napig is hiába. Igen, hír pár napja-hete, hogy későn adták fel a külföldi szavazólapokat, igen, itt ráadásul még pészáchi szünetben is az ország, és igen: alapból is olyan legendás az izraeli posta nem működésileg, hogy az a vicc, hogy a létezése csak legenda, de ez engem, teljes jogú választópolgárt mind nem érdekel, ugyanis a postaládám még ma is üresen fogadott. Már jó pár napja, a hétvége előtt – pláne, hogy a levélszavazatoknak szombatig kellett volna visszaérkezniük Budapestre… – lemondtam arról, hogy szavazhatok, hiába regisztráltam (kétszer is!) a postacímem, aztán szombat éjjel-vasárnap hajnalban elalvás előtt még ránéztem a közösségi hálóra egy mizura, és erre mondják, hogy jó időben-jó helyen, ugyanis pont egy olyan közhírré tevésbe botlottam, hogy éppen Jeruba szavazni nagykövetségre autóval, ki akar csatlakozni – hát akkor már én, miért is ne, köszi! Előtte gyors postaládaellenőrzés, de még mindig üres:

sőt, még kérdeztem azt is, hogy visszakövethető-e a levél útja, de persze csak ha ajánlva küldték és ha megvan a száma – haha! A korábbi lakcímemre is elmentem, de ott sem semmi, sőt, az első lakásom háziait is felhívtam, de semmi postám, szóval miért is ne alapon utaztam el ma Tel Avivba, ahol annak rendje és módja szerint nem engedtek szavazni, mert hogy nem szerepelek az ottani névjegyzékben. Max. jegyzőkönyvbe vehető, hogy nem kaptam meg a levelet (naná, hogy az a minimum), majd arra a kérdésemre, hogy legalább hadd tudjam meg, hogy milyen címre küldték ki, széttárt karokat és konzuli segítséget kaptam, akire várhattam. Oké, jó sok rég nem látott ismerőssel találkoztam persze, naná, de végtére is szavazni mentem oda. Oké, az is vicces és szomorú egyszerre, hogy míg várakoztam, felmerült bennem, hogy és ha szavazhatok, kire-mire is, hiszen csak azt tudom, hogy kire-mire nem, de ez a kérdés így végül aktualistását vesztette.

A konzullegény egyfelől készségesen állt a rendelkezésemre, másfelől tipikus magyar (vagy bármely) bürökrácia: először is nekik semmilyen lakcímnyilvántartásuk nincs a követségen. Kérdézem erre, hogy és ha engem a magyar állam el akar érni, akkor azt hogy teszi? Ja, hát akkor biztos meg van adva valami, amikor a lakcímkártyámat átirattam külföldi lakcímre, de az sem biztos, mert nem kötelező megadni. Kaptam arról is felvilágosítást, hogy a választási iroda nem egyenlő a magyar állammal, és kismillió adatbázis van, otthon meg itt – mire megkérdeztem, hogy mármint mit jelent az, hogy otthon, természetesen Magyarországon, kaptam a választ, mire nem tudtam megállni, hogy ne válaszoljak, hogy kinek mi, nekem már nem az az otthonom, mire határozott, elnyomott, össznépi felhördülés hangzott fel a szavazóbizottság minden tagjából (tán azt kérdezni akarva, hogy akkor minek akarok szavazni…) -, viszont jó nyomozati segítségként azt is kérdezte tőlem a konzul, hogy kaptam-e levelet ov. jelenlegi (és tán mindenkori) miniszterelnöktől, mire mondtam, hogy nem (azt meg csak gondoltam, hogy de nem is hiányzott…), mire kaptam a választ, hogy hát akkor valami biztosan nincs rendben a címemmel. Ó, és erről most én tehetek? (mondjuk, hogy ennek nem néztem időben utána, talán…) De legalább megtudhatnám, hogy milyen címre küldték ki? Ja, persze: kedden és pénteken, most nincs ügyfélfogadás. Válaszom erre egy gyilkos tekintet volt, majd egy kérdés, hogy és akkor én most mégis miért nem szavazhatok? Mert csak annyi szavazólap van, ahány szavazóra számítottak. Aha. Hát érdekes. A konzul még bohókásan megjegyezte, hogy bizonyára nem vették figyelembe a levelek kiküldésénél az izraeli munkaszüneti napokat. Részemről erre kérdő és gyilkos tekintet volt a válaszom, majd szavakkal kiegészítve, hogy és akkor én mégis most miért vagyok megfosztva a szavazati lehetőségemtől? A konzul szerint e-mailben tehetek panaszt a választási irodának. Juhú! 🙂 Most komolyan? E-mailen? Másnap? És milyen választ vagy jogorvoslatot reméljek? Bocs?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


%d blogger ezt szereti: